megnemerősített

Emlékszel, mikor már nem volt szoba a Víg Apátban, és kiszorultunk a városból a félig már bezárt cserkúti csárdába és voltál olyan bátor, hogy a portásfiútól még szappant is kértél, aki hozott is egy szürkefehér repedezett szappant, amin még szőrszálak is voltak? Ilyen egy rendes szappan.

átaludtam mit szólsz a hangját

át hogy a disznóknak moslékot kever

kocsmát ahogy belülről sose lát

lakodalomban néha énekel

Fegyelmezettnek lenni nem lehet csak néha, a fegyelmezettségnek az a lényege, hogy minden nap csinálni kell. Néha fegyelmezetten kihúzom magam, de aztán csak elgörbülök.

Néha nem szeretem otthon a sok tárgyat, olyankor üres fehér lakást akarok, szőke kocka bútorokkal, szelíden. Az lenne a szanatóriumom. Régen a pénzes asszonyok, félévente elmentek fürdőre egyedül. És ott nem is volt kedvük csábítani, mert a fürdőre járó férfiak ugye rozogák. Mondjuk én szeretem a rozogákat. Mindig kiröhögtek, hogy csúnya szegény fiúkkal járok, a nyálfröccsenő Tamással, iszákos dagi Csabával. Volt egy száznegyvenöt centis fiúm, aki szuperhősnek képzelte magát. És egy, aki egy az egybe úgy nézett ki, mint Rákosi az összes ismert fényképén. 

Egy szegről végről ismerős fiú, aki biztosítózik, megkért, hogy adjam meg pár barátunk elérhetőségét. Visszaírtam neki, nincsenek barátaink, szélsőségesen introvertáltak vagyunk, még a koktélcsevegést is magántanárnál tanuljuk.

Épp csupaszon részegeskedtünk BM fürdőköpenyén a földön, arról beszélgettünk, milyen szép a szálanként összehordott szekrényünk, fantasztikus, csodálatos (BM gyakran használja ezeket a szavakat, ki nem nézni) a barna, kék, zöld pompás, mikor Lajos hívott, tudom-e, hogy Berciéknek gyereke lesz. Azt hazudtam, nem, közben viccből feltekertem vadiúj olvasónkat (tkp nem olvasó, valami görögkeleti papi kellék, Lajosnak vettük vigasztalásul, mert el akarta kunyerálni BM kenyérbélyegzőjét) csupasz derekamra. Minket nem tudnak hova tenni, gyengül irántunk az érdeklődés. Szeretnék legalább próbaidőre elvegyülni, öntelt családanyát játszani, pogácsareceptekkel házalni álruhában, zoknival a melltartómban, kilógó lólábbal.

Nem érdekli a foci és az autók sem. Nem horgász és nem vadász. Sose játszik férfifőzőcskét, azaz nem önt bort  a pörköltbe. Szerszámokat szeret vásárolni, de becsületére legyen mondva, azokat sose használja. Táskájában bicska, cukorkák és vitaminok.

Kissé úgy élünk, mint azok a régi oláhok
romantikus filmeken, vásári festményeken.
 

Legyen már valaki kedves velem, ha a nőgyógyász nem, akkor a kozmetikus. Minden pénzem ezekre költöm, tisztára mintha kurváznék. Képzeld Ági, már Pécsen is a kisbetű a menő.